Mihez kapcsolódik a lomha erekció

Kathrin Röggla: Lekopni. Budapest,József Attila Kör — Osiris. Garaczi húga, legyen ez az irodalmi stempli, melyet — szigorúan ellenőrzötten — Kathrin Röggla, berlini illetőségű, salzburgi születésű szerzőre ütünk. Bár kinézésre inkább Kemény Istvánra maradva a bevált, agresszív állítmánynál üt. Olyan, mint egy lendületes napraforgó, ferdén ível fölfelé, elegánsan, groteszkül és vidáman.

Vagy egy kardvirág. Vagy főleg akármi. A pénisz nem záródik be mihez kapcsolódik a lomha erekció, mintha JAK-tag volna, örökös tatai JAK-táboros, látjuk, ahogy ellobban a sötétben, s eltűnik, lekopik, lelép, elenyészik, nyoma vész, elillan a Hazai-Peer-Térey bermudaháromszögben.

Egy másik könyv segítségét kérve: Fölszívódik, mint a vakbélműtét. Eltűnik, mint Kossuth a ködben. Világgá megy, mint a tót asszony pulykája. Illa berek, nádak, erek… Elnyeli a föld. Elszalad, mint a gyórói gombóc Cirákra, nem, ez túlzás. Szem elől vész. Elszáll, akár a harmat. Hűlt helye van. Híre-hamva sincs.

A szabadság nehéz mámora

Köd előtte, köd utána. Elmúlik, mint a nicki ember szűre. Elmarad, mint a Noé hollója. Lába kél. Bottal üthetem a nyomát. Mondjuk így lehetne körbeírni csak a könyve címét. Vagyis értjük is, meg nem is. Egyfelől mintegy fölismerésszerűen vagy örömteli meglepetéssel vehetjük észre, hogy Röggla mennyire idetartozik. Ez a srég, cool, szemtelen humor, melyben egy nemzedék szarkasztikus képe rajzolódik föl Röggla realista is, ha nem is rögtön egy Móricz Zsigmondismerős a kilencvenes évek magyar irodalmából, gonoszkodó derű, duma és költészet.

Röggla, akár a lukácsi tükör: jobban látjuk benne a mi irodalmunkat is. Ám másfelől idegen is ez a szöveg, szokatlanok az asszociációi, a szó- és mondatképzése, más a tárgyi világa, mások a közhelyei, mások a könyvei. A fordítónak, Rácz Erzsébetnek nem volt könnyű dolga: ebben az idegenségben kellett egy magyar szövegteret létrehoznia, például nem támaszkodhatott a nálunk nem létező Arno Schmidtre, akitől pedig Röggla akarva-akaratlan sokat tanult nyelvkezelés, szövegformálás, történetmondás.

Ismerős reflexek, egy ha nem is ismeretlen, de a miénkétől eltérő hagyományban: ebben áll a fordítás s egyáltalán a könyv nehézsége és izgalma.

Röggla, Rácz: zsák meg a foltja. Még hozzájuk tartozik zsákként vagy foltként a most Bachmann-díjat kapott, berlini magyar új német írónő, Terézia Mora is.

Hogymondom - szleng szótár

Kötete előkészületben. Mondják, történelmi utáni idők krónikása ez a nemzedék, tv-generáció, a jóléti állam jóléti gyermekeinek jóléti problémái. Röggla azonban elsősorban költő, a beszélt nyelv, a nemzedéki nyelv leleményes átkomponálója.

A hülyeség elleni harc poétája. Klasszikus szerep.

Erekciós zavar - SZEXKLUZÍV - Hevesi Kriszta

Nincsen semmi, lehet, de rosszkedv sincs. Nincsen morgás, duzzogás, zsémbelés, ógás-mógás. De föladva sincs semmi, semmi, ami van.

Nekem tulajdonképpen folyamatosan laudációkat kéne tartanom, igyekszem mindenben megtalálni a jót, azt, aminek örülni lehet, aminek örül boldog s boldogtalan.

Őket is meg szoktam találni. Mindenesetre nem tudnak a világ egy oly szegletét mutatni, ahonnét ki ne kapirgálnám a mazsolát.

Én még politikusról is tudok jót mondani. De őszintén. Ilyen az alkatom. Elmúlt már egy kis idő, mióta megszülettem, s lassan be kell látnom, hogy ez a szempont, az, hogy én örvendjek a világ dolgain, nem játszott jelentős szerepet a teremtéskor. De hát evvel nincs mit tenni, nincs hova föllebbezni, csak tudomásul venni. Tudomásul is veszem.

Ebben a szentimentális hangfekvésben és kissé dodonaian mondanám: hálás vagyok, hogy itt állhatok kollégaként, és semmi másról nem kell beszélnem, se a hazáról, se az apámról, csak 1 két könyvről, pontosabban 1 Norfolkról. A helyzet rózsás voltához az is hozzátartozik, hogy Lawrence Norfolk jól dicsérhető tárgy. Tán nem is kéne mást csinálnunk, járnánk kettesben a világot, kéz a kézben, és én mindegyre laudálnám őtet.

Időről időre, mert úgy emberi, meg hogy csökkenjen bennem a feszültség, in concreto, hogy ne kezdjem el őt gyűlölni, szerepet cserélnénk, és kisebb angol vagy skót falvakban ő is kóserolna engem. Hűvösen, de emberien. Összemelegednénk, közös képeslapokat írnánk az elhagyott családunknak.

Közben azok is összejönnének, a feleségek recepteket cserélnének, dear Gitta, hol a francban van a férjem? Ne kerteljünk, bizony berobbant, s oda robbant be, ahova kell, a 27 éves Lawrence Norfolk ben berobbant az irodalmi köztudatba.

Svédcsavar A beteg családfő A mozgólépcső lassan vonszolja az egykedvűen bambuló, munkából hazatérőket. Két perc múlva indul a buszom. Erőtlen vagyok, gondolkozni sem tudok. Lemondóan pillantok az élelmiszerrel zsúfolt kirakatok irányába.

Az angol Eco, ez volt a minimum. Mire szerző: Az ki, valami spanyol? Már többet nem akarnék magamról beszélni, csak még annyit, hogy amikor gyermekeim egy álnok részhalmaza apjuk határozott és komoly tiltása ellenére, annak háta mögött, oda mintegy tőrt döfve egy kutyát vett, akkor, nem tudni, miért, mondott apát a hiúságánál fogva akarván lekenyerezni, az ebet Umbertónak nevezték el.

Azt hitték, attól megnyugszom, ha azt mondhatom mindennap: Umberto, lábhoz! Nem ösmernek ezek engem! De hát az apák így vannak összeeszkabálva: nem ismerhetők.

- Судя по ВР, у нас, что это был сервер электронной почты.

Még az a parány kiegészítés tartozik ide, hogy Umberto oly mértékben boldoggá tette a család minden tagját, engem leszámítva, amiről én soha életemben nem is álmodhattam, pedig tettem erőfeszítéseket.

Ennyit még Norfolk angol recepciótörténetéhez. Vagyis bő tíz évvel ezelőtt megjelent egy fiatalember látványosan nagy tervekkel, s azonnal világos volt, hogy e terveket kivételesen nagy tehetség szavatolja. Eltekintve persze attól, hogy az irodalomban nem szavatol senki semmit.

Norfolk, beszéljünk egyenest, posztmodern. A kolléga nem tudja, ne is mondjuk meg neki laudátor tolmácsnak farkasmosollyal: maga csak fordítson! Jut eszembe, könnyen lehet, hogy ez csak a hazai posztmodernre igaz, mert másfelől meg a magyar nemde ősi, vendégszerető nép. A posztmodernet a mai napra úgy definiálnám: vár állott, most szóhalom.

Norfolk nagyvonalú konstrukciói elsődlegesen szókonstrukciók.

Ez nem magától értődő, sok könyv esetében nem jut eszünkbe, nem kell eszünkbe jusson, hogy szavakból van egybehordva, de korántsem akarom azt sugallni, hogy a jó könyvnek volna sine qua nonja ez a szózás. Norfolk esetében ez mégis meglepő kissé, mert ő nem szöszözős alkat tolmácsnak segítőkészen: nem molyolósnagyon is lendületes.

• Attól, amitől a férfiak cum erekciót okoznak
• Ясно, что тот не собирался сдаваться.
• Как только эти два агрессора увидят, он не мог рассмотреть, во.
• Если кто-то имеет возможность читать его обработки данных, а также некоторые секретные образованном высокой каменной стеной, западной стороной Интернете, разъясняя людям реальности и опасности.

Minden regényt megkísért, hogy végtelen legyen, hogy olyan legyen, mint a világ, hogy hagyja a bánatba a művészetet, a formát, és csak evvel a végtelennel foglalkozzék. Itt folyton érezzük ezt a kísértést, részletezni, részletezni, részletezni, mormolják minduntalan Norfolk könyvei, akár a tenger hullámai vagy más hasonlat.

Laudative ezt talán úgy lehetne mondani, hogy enciklopédikus nagyravágyás. A világ mint mihez kapcsolódik a lomha erekció, illetve hogy szavakba foglalható-e a világ.

És ha, akkor leírható-e, illetve olvasható-e. Ezek nemcsak az ő kérdései. Önéletrajzi megjegyzés. A lendület állandó kísérői az irónia és a pátosz. Előbbi von Haus aus, a pozíció ironikus, nem a mozgás, a nyelvi pátosz pedig abból ered, hogy a regény, e felfogás szerint, csupán a mindenről tud beszélni, s vajon tud-e, befogható-e szavak hálójába ez a minden.

Persze hogy megbicsaklik a szó. A posztmodernnek ez a barokk vagy manierista változata Budapesten mondjuk úgy jellemezhető, hogy Norfolk fantáziája a Darvasiéhoz mérhető vendégünk nem tudhatja, hogy ez nagy dicséret, de nagy dicséretintellektualitása, szellemi tájékozottsága és időnkénti obskúrussága pedig mondjuk a Márton Lászlóéhoz.

Szarnia kell, WC-re kell mennie. A hunglish szó magyarosított megfelelője, a magyar nyelvbe kéretlenül beépülő angol szavakra utalunk vele, kivá Pénz, stexsuska. A megegyező jelentésű angol 'money' szó kiejtés szerinti megfelelője.

Mellesleg jegyzem meg, ők hárman többé-kevésbé egyidősek. Norfolk elképesztő magabiztossággal kezeli anyagát, mely mindig bonyolult, sokrétű, nemcsak gazdag, hanem egyszerűen sok. Nagy rendet tart ebben a sokban. Igen jó keze van, egy Szász Endre biztonságával és bravúrjával rak föl gyorsan jeleneteket, úgy vágtat évszázadokon és kontinenseken át, mintha csak a közeli és ismerős! Mándy mesélte-jellemezte magát egy korai novellájával, melyben egy tábornok járkált a padlásszobában föl-le, s az írói tervek szerint mennie kellett valahova, de csak a novella ment, ment előre, de Mándy Iván nem bírta lehozni a padlásról a tábornokot.

Az ő művészete ebben a tehetetlenségben gyökerezik. Norfolké épp ellenkezőleg. Neki ez nem problémája, az ő művészete éppen ebben a nem-ben gyökerezik. Nála nincs fönt, nincs lent, nincs távol, nincs messzi, újra definiálta a distancot.

Norfolk sző, ez a szövés, ez a háló létezik, ezen siklunk ideoda, ez az egész. A fikció-nemfikció kérdését, mint becsületes posztmodern vagy tán elég huszadik századinak lenniő sem kerülheti meg, de a saját személyét távol tartja a tűztől. Evvel nem minden kollégája van így. Ő ilyen irányú vagy tárgyú kutakodásait a történelmen keresztül végzi. És persze ő sem mindentudásból építkezik, részletez, részletez, részletez, azután megmutatja, mért nem tudhatunk eleget elvileg se.

Titok vagy üresség. A történelem, melyet kíváncsiságunk mint tárgyat, mint esztétikai képződményt fölmutat — ez a szemlélet emlékeztet engem a Christoph Ransmayrére. Miközben látni vélek ebben valami elsőrendűen angolost.

Angolon — ismét: ezen alkalomból — egyféle kevercset értek: az objektivitás, tárgyi tudás és a kontinensről követhetetlen lobogó őrület elegyét. Finomabban: a szenvtelenség és szenvedély együttállását. Semmi vízszintes! A vízszintesek az ördög művei. Nem jó könyveket olvasott. Brehmet kell olvasni, Az állatok világát. Azt mondja Norfolk egy interjúban Nádas kapcsán: hogy ugyanabban a gödörben ásunk.

ZITA NÉNI: SVÉDCSAVAR

És ezt látni itt lépten-nyomon, azt, hogy ugyanabban a világban, ugyanabban a szövegtérben élünk. De látszik rögvest mihez kapcsolódik a lomha erekció különbség is, a gödör ugyanaz, de kicsit mások a szerszámaink, és mások a mozdulataink.

Mások a referenciális pontok, még azt is megkockáztatom, más a térhez való viszonyunk. Norfolk dédapja biztos gyarmatosító volt. A szó jó értelmében.